Szufi pörgés – Aktív Meditáció

“A szufi pörgés az egyik legősibb, legerőteljesebb technika. Olyan mély, hogy még egyszeri megtapasztalása is teljesen megváltoztathat. Pörögj nyitott szemmel, épp úgy, ahogy a kisgyerekek szoktak forogni, mintha lényed legbelseje egy középponttá válna, egész tested pedig egy kerékké, ami mozog – egy pörgő – mozgó fazekaskorong. Te a középpontban vagy, de egész tested mozog.

Miért „aktív” meditációk?

Ha valóban képes volnál csak ülni, akkor nem volna szükség a technikákra. A japánoknak van egy szavuk a meditációra: ez a zazen. Azt jelenti,  „semmit sem téve, csupán ülni”. Ez a meditáció legmagasabb szintje. Itt már nincs szükség semmi másra. De te vajon tudsz így ülni? Ez itt a bökkenő. Te tudsz így ülni? Képes vagy arra, hogy valóban semmit ne csinálj, egyszerűen csak ülj? Ha igen, akkor csak ülj, és végül magától elrendeződik minden. Minden magától folyik tovább. Semmi szükség arra, hogy bármit is tégy. Csak hát… te képes vagy erre?

Folyton azt kérdezgetik tőlem, hogy miért tanítok aktív meditációkat. Azért mert ez az egyetlen módja annak, hogy rátalálj a „nem cselekvés”-re. Táncolj a legvégső határig, táncolj őrjöngve, tombolj, és ha valóban az összes energiádat beleadod a táncba, eljön a pillanat, amikor hirtelen azt veszed észre, hogy a tánc magától történik – nem te csinálod. Cselekedet cselekvés nélkül.

Csak akkor leszel képes a „nem-cselekvés”-re, ha az összes benned felgyülemlett szemetet kiszórod magadból. A haragot, a kapzsiságot… mindazt a sok rád rakódott porréteget le kell ráznod magadról, ami most eltakar. De abban a pillanatban, hogy megtisztulsz ezektől, egyszerűen belecsusszansz a „nem-cselekvés”-be. Nincs többé semmi, ami gátolna, ami akadályozna; egyszerre megpillantod a Buddhaság vakító fényességét. Egy másik világban vagy: a lótusz törvénynek világában, a Dharma világában, a Tao világában.

A felébredés erőteljes technikái

 Ezek valójában nem meditációk. Csak ráhangolódások, felkészülések. Ez olyan… biztosan láttál már indiai klasszikus zenészeket játszani… A játék előtt fél órán keresztül, vagy még tovább, csak a hangszereiket hangolják. Állítgatják a húrokat, megfeszítik, leeresztik… a dobos folyamatosan a bőr feszülését vizsgálgatja – ellenőrzi, hogy tökéletes-e már. Fél órán keresztül csak ezt csinálják. Ez nem zene, csak felkészülés.

A Pörgés valójában nem meditáció. Csak felkészülés. Felkészíted a hangszeredet. Ha ezt befejezted, akkor megállsz némán; ekkor kezdődik a meditáció. Akkor teljes lényeddel ott vagy. Felébresztetted magad az ugrálással, a tánccal, a légzéssel, a kiáltásokkal – ezek mind csak eszközök arra, hogy egy kicsit éberebbé tegyenek, mint amilyen meditáció előtt voltál. És ha éberebbé váltál, akkor jöhet a várakozás. A várakozás a meditáció. Várakozni teljes tudatossággal. És végül el is jön, leereszkedik rád, körülvesz, játszadozik körülötted, körbetáncol, megtisztít, kitaszít, átalakít.

 Ez egy energia-jelenség

 A meditáció az energia megnyilvánulása. Ezzel kapcsolatban egyvalamit mindenképpen meg kell érteni…. Mert ez mindenfajta energia megnyilvánulására érvényes. Az energia mindig kettős – azaz poláris -, és a két energia egymással ellentétes irányban mozog. Másképpen nem… az energia csak így tud megnyilvánulni. A polarizáció: az energia két ellentétes pont körüli csoportosulása. Energiatevékenységhez ellentétre van szükség. Mint például a villamos energia: szükség van a negatív pólusra is, és a pozitív pólusra egyaránt. Ha csak negatív, vagy csak pozitív pólus van, akkor nem történik semmi. Mindkettő szükséges. Ha a két ellentét találkozik, csak akkor van áramlás. Csak akkor van szikra.

 Ez minden energia-megnyilvánulásra érvényes. Az életben például ott az ellentét a férfi és a nő között. A nőben az életenergia negatív, a férfiban pozitív. Ezért vonzódnak egymáshoz. A férfi egyedül nem tud életet teremteni, de a nő sem. Csak halált. A férfi és a nő között egyfajta biológiai egyensúly áll fenn. A férfi az egyik pólus a nő a másik – mint a folyó két partja – és köztük folyik az élet folyama. Akármerre nézel ezt látod; az energia mindig kettős – ebből adódik az egyensúly.

 Meditációban a kettősség felismerése nagyon fontos, mert az elme logikus – az élet azonban nem az. Az élet dialektikus. Amikor azt mondom az elme logikus, ez azt jelenti, hogy az elme egyenes irányban mozog. És amikor azt mondom az élet dialektikus, ez azt jelenti, hogy az élet az ellentétek között mozog, folyton ide-oda cikázik: a negatívból a pozitívba, a pozitívból a negatívba…. Oda-vissza… Az élet használja az ellentéteket.

 Az elme viszont egyszerű, egyenes irányban halad, soha nem megy át az ellentétekbe… sőt, cáfolja azt. Az elme a logikában hisz – az élet viszont mindig polaritásokban nyilvánul meg. Így amit az elme kreál az mindig egyirányú és mindig kizárólagos marad. Ha az elme a csöndet választja, mondjuk mert elege lett a zajból, akkor fogja magát, felmászik a Himalájára, és elbújik egy barlangba – csöndet akar! Semmiféle zajt nem tűr meg. Ilyenkor még a madarak éneke is zavaró lesz a számára, és a szellőtől megremegő falevelek zenéje is idegesíteni fogja. Az elme elhatározta, hogy csöndet akar, és ez most már a rögeszméje. Tudni se akar semmiről, ami a csendnek ellentmond.

Ez az ember azonban ott a Himalájában – miközben keresi a csendet és minden erejével próbálja elkerülni a másik pólust -, teljesen el fog tompulni, és végül meghal belül. Minél inkább erőlködik a csend megteremtésén, annál inkább tűnik el belőle az élet. Az életnek szüksége van az ellentétekre, és az ellentétek szülte kihívásokra.

Létezik másféle csönd is: csönd a két ellentét között. Az előbbi csönd halott. Olyan, mint a temetők csöndje. Egy hulla meg se mukkan: az övé valóban tökéletes csönd. De te vajon olyan szeretnél lenni, mint a halottak? Pedig egy hulla tényleg tökéletes csöndben van. Semmi és senki nem tudja megzavarni, elméje tökéletesen mozdulatlan, és ez ellen senki nem tehet semmit. Még ha az egész világ fel is bolydulna hirtelen körülötte, az ő elméje akkor is kimozdíthatatlan maradna ebből a mozdulatlanságból. Ennek ellenére te valószínűleg nem szeretnél hulla lenni. Hívd csendnek, mozdulatlanságnak, vagy  bárminek, aminek akarod… mégsem szeretnél hulla lenni. Hiszen ha úgy vagy csendben, hogy közben halott vagy, akkor a csöndednek nincs semmi értelme.

 A csöndnek úgy kell megszületnie benned, hogy te közben csordultig vagy életenergiával. Akkor már lesz értelme a csöndnek. De ez alapjaiban másféle csönd: minőségében más. Ez nem az apátia tompa csendje, hanem az életé, ami ott vibrál a két pólus között. Egy olyan ember, aki ezt az élő csöndet keresi, ugyanúgy vágyik a piacra, mint a Himalájába. Kimegy a térre, hogy élvezze a tömeg zsibongását, utána meg felmegy a Himalájába, hogy élvezze a csöndet, ezzel meg tudja teremteni magában az egyensúlyt a két pólus között. Ezt az egyensúlyt pedig egyenes vonalban haladva ,,logikus” módszerekkel lehetetlen elérni.

 A zen azt mondja erőfeszítés nélküli erőfeszítés. A zen gyakran használ olyan ellentmondásos kifejezéseket, mint például „ a kapu nélküli kapu” vagy az „út nélküli út”. Ez is ilyen. „erőfeszítés nélküli erőfeszítés”. A zen az ellentéteken keresztül akar érzékeltetni valamit, amit te nem látsz. Nem látod, mert a te agyad mindig egy lineáris vonal mentén gondolkozik, a zen viszont dialektikus, nem lineáris. A zen nem harcol a másik oldallal, hanem magába szívja azt is. Nem elkerül, inkább megnyílik a számára. Ha mellőzni akarod, akkor soha nem tágít mellőled, mindig ott lesz majd a nyomodban. Te pedig sokat veszítesz azzal, hogy nem használod, hiszen az energiákat át lehet alakítani és ezeket az átalakított energiákat felhasználva csak még élőbbé válhatsz. Pontosan ezért kell a másik oldalt befogadni, és így a te életed is dialektikussá válik.

Erőfeszítés nélkül élni azt jelenti: te nem csinálsz semmit – ez az akarma. Az erőfeszítés azt jelenti, hogy te csinálsz valamit – ez a karma. Ez a két lehetőséged van az életben. Cselekedj, de te magad ne válj cselekvővé. Légy jelen a világban, mint szemlélő, de ne merülj el a dolgaiban. Élj a világban, de ne hagyd, hogy a világ éljen benned. Így az ellentétek benned oldódnak majd fel.

Én pont ezt teszem. A Dinamikus meditáció kifejezés már önmagában ellentétes. A „dinamikus” nagyon sok erőfeszítésre, sőt, abszolút erőbedobásra utal, miközben a meditáció teljes csöndet, erőlködés- és cselekvés-nélküliséget jelent. Ezért aztán hívhatod dialektikus meditációnak is.”

Forrás:

Osho: Meditáció – Az első és utolsó lépés a szabadság felé; 1987