Jobbra vagy balra forgás?
A kelet filozofikus gondolkodásában az univerzális megnyilvánulás mindig tartalmaz magában egy fényes és egy sötét jelleget, egy Égi és egy Földi aspektust, egy pozitív (+) és egy negatív (-) arculatot, egy férfi és egy női aspektust, egy JANG (nap jellegű) és egy JIN (hold jellegű) jelleget; mindezek tulajdonképpen az univerzális kettősség és a kiegészítettség megnyilvánulásai. Ennek a rejtélyes valóságnak legnyilvánvalóbb megnyilvánulása az elektromos áram, amely pozitív (+) és negatív (-) töltésből tevődik össze. A JANG (+) és a JIN (-) aspektus csak egymással kölcsönhatásban létezik. Ezek az aspektusok elválaszthatatlanok egymástól és a világ titkos ritmusa valójában kettejük időszakos váltakozása: egyszer a JANG (+), máskor a JIN (-) aspektus van túlsúlyban.
A megnyilvánulás egysége úgy a makrokozmoszban, mint bármelyik emberi lény mikrokozmoszának – és mindegyik élő testben – polarizálódik és meghatározza egy JANG (+) és egy JIN (-) aspektust létrejöttét. Tehát a kozmikus megnyilvánulás folyamatában a világ misztikus Tojása – a Makrokozmosz – két félre oszlik. Egy vagyok, aki kettő lesz, olvashatjuk egy ősrégi keleti szövegben. Más szemszögből nézve a megnyilvánult JANG (+) és JIN (-) jellegek egyidejűleg utalnak az egységre és a kettőségre is. Keleten a JANG (+)/JIN (-) titkos szimbólumát egy körrel ábrázolják, amely két tökéletesen egyforma részre van bontva egy kanyargós vonal által, melyben az egyik rész [JANG(+)] FEHÉR, a másik rész pedig [JIN(-)] FEKETE.
Ha figyelmesen megnézzük ezt a vonalat, rájövünk, hogy a középső elválasztás hossza tökéletesen egyenlő a külső kör felével, az egyik fél körvonala tehát egyenlő a kör kerületével. Ez a régi diagramma közvetett módon egy keleti mondást idéz: ” Az Ég [JANG (+)] és Föld [JIN (-)] titokzatosan – szorosan össze voltak egymással kapcsolódva és folyamatosan ölelkeztek.” A JANG és a JIN ezen folyamatos kölcsönhatásának ősi ábrázolásában észrevehető, hogy a JANG félben található egy JIN pont, és a JIN félben egy JANG pont. Ezek a két jelleg egymástól való függését jelölik – vagyis a sötét (JIN) nyomokban megtalálható a fényben (JANG) és a fény (JANG) nyomokban megtalálható a sötétben (JIN).
A jóga szemszögéből nézve ez az ábra az egyén létezését is ábrázolja – vagyis az éjszaka létezik az egyetemességben, a Tudás (JANG) fényében, de a Tiszta Fény is létezik a tudatlanság éjszakájában (JIN). A felező vonal, amely ebben a szimbólumban jelen van, utal az egyén fejlődési folyamatára is, amit a JANG és JIN váltakozása, ciklusa határoz meg; tehát a hullámos felezővonal felfogható úgy is, mint egy nagy spirál végtelenül kicsi alkotórésze, ami az egyéni sorsot jelöli és a spirál-rész két vége (a felezővonal belépése és kilépése a körbe) megegyezik a születés és a halál pillanatával. A keleti hagyományos gondolkodásmódban a szubtilis NAP energia hím jellegű, fényes, pozitív, JANG és a szubtilis HOLD energia pedig női jellegű, sötét, negatív, JIN. Ennek következtében, a Nap szubtilis, aktív energiája JANG, ellentétben a Hold passzív szubtilis energiájával, ami JIN. Ez a szimbólum magába sűríti legjellemzőbb módon a keleti hagyomány legmélyebb és titkos filozófiát. Ez a hagyomány önkifejezése során ritkán folyamodik elvont gondolatokhoz, mint amilyen a szám, az idő, a tér, az ok, a ritmus, stb… A keleti bölcsek tanításaik, filozófiájuk szemléltetésére konkrét szimbólumokhoz folyamodtak, amely kifejezi a világ struktúráját, magában foglalva a Makrokozmoszt és a Szellemet is.
A keletiek szinte mindent úgy minősítenek, mint egyszer JANG-ot és máskor JIN-t, vagyis mint egyszer világos, máskor sötét; egyszer belső, máskor külső; egyszer meleg, máskor hideg; egyszer férfias (Nap, HA, +), máskor nőies (Hold, THA, -) jellegű dolgot. Annak ellenére, hogy látszólag két ellentétes aspektust jelent a JANG és JIN, sosem állnak egymással teljesen szemben, mert köztük mindig létezik egy változó átmeneti állapot, amely folytonosságot eredményez; másképp fogalmazva szinte minden a Makrokozmoszban és az emberi lény mikrokozmoszában is néha túlnyomóan JANG, máskor pedig döntően JIN. Minden dolog egyidejűleg mindkettőjük létezésétől és dinamizmusától függ, ami végső soron meghatározza a fejlődését vagy visszafejlődését.
A JANG jellegű energia olyan szubtilis energiaörvények formájában nyilvánul meg, amelyeknek forgási iránya ellentétes az óramutató járásának irányával és centripetális hatást hoz létre (amelyek a középpont felé közelítenek). A különleges centripetális erő JANG-típusú és egyenlő, valamint ellentétes a centrifugális erővel, amely JIN-jellegű. Következésképpen elmondhatjuk, hogy a JANG spirál (+) egy olyan nyitott, egysíkú görbe, amely az óramutató járásával ellentétes irányba forog, pontosabban mondva tekeredik fel egy fix pont körül.
A JIN aspektus mindig olyan szubtilis energiaörvények formájában nyilvánul meg, melyek forgási iránya megegyezik az óramutató járásának irányával és specifikus centrifugális hatásokat hoz létre (amelyek arra törekednek, hogy a középpontból eltávolítsanak). A különleges centrifugális erő JIN jellegű és egyenlő, valamint ellentétes erejű a JANG jellegű centripetális erővel. Következésképpen a JIN spirál (-) egy olyan egysíkú, nyitott görbe, amelynek forgási iránya avagy tekeredése megegyezik az óramutató forgási irányával és egy fix pont körül forog.
A spirál, melynek szerkezete és megjelenése gyakori úgy a növényvilágban (pl. a hajnalka vagy a szőlő) mint az állatvilágban (pl. a csiga, a kagyló, stb.) a látszaton túl felidézi a KOZMIKUS JANG és JIN jellegű szubtilis energiákat, melyek sokféle különböző formákat hoznak létre és ezek pedig különböző állapotokat generálnak. A spirál, mely mély és sokrétű, szimbolikus jelentésekkel van telítve, megtalálható az összes hagyományos tanításban, írásban. A JANG SPIRÁL valami mély rejtélyességet, nyitottságot, világosságot, Nap-jelleget, hím-jelleget, dinamizmust és optimizmust fejez ki. Amikor a JANG-spirál egyik végétől indulsz el, semmi sem egyszerűbb annál, hogy eljuss a fókuszpontba, mely azt a középpontot (Istent) szimbolizálja, ahonnan minden ered s ahová mindenki visszatér a végén. A JANG-spirál többek között előidézi a centripetális-körkörös mozgás megjelenését, mely azt a törekvést fejezi ki, hogy visszatérjünk a fókuszpontba, vagy az utolsó központba; a spirál ezt a centripetális mozgást a végtelenségig fenntartja, szimbolizálva azokat a végtelen vonalakat (szálakat), melyek folytonosan összekötik a létezés két szélsőségét (a Teremtőt és a teremtést). A JANG-spirál jelképezi a dicsőséges visszatérést is a teremtés középpontjába vagy a fókuszpontba mely a kiterjedés ellentéte, a felszívódás, a visszatérés a gyökerekhez, ahonnan minden elindult.
Általában a spirál kapcsolatban áll a vulva erotikus és a Hold kozmikus szimbólumával, jelöli a fejlődés ciklikus karakterét, az élet titkos és ismétlődő ritmusait, a lény (ember) látszólagos állandóságát, aki szembesül a mozgás (változás) állandó jellegével.
A spirál utal az élet labirintusára is, hiszen a JANG-spirál a valóságban egy spirituális fejlődést jelent, ami előrevetítődik a végső központba való visszatéréskor, a JIN-spirál esetében pedig a valóságban a visszafejlődésről van szó, mely előrevetítődik a középponttól való eltávolodásban.
Egy dupla spirál (vagyis egy JANG és egy hozzá társuló JIN-spirál) ugyanabban az időben szimbolizálja és megjeleníti ezen mozgás mindkét alapvető irányát: a spirituális felszabadulást (JANG) és a tudatlanság következtében fellépő megkötöttséget (JIN); a fejlődést és a visszafejlődést; a születést és a halált; a Kalpát (egy kozmikus ciklus, mely a teremtő Brahma “egy napját és éjszakáját” jelenti, vagy másképpen: 4 320 000 földi évet) és a Pralaját (nagy feloldódás, mely minden kozmikus ciklus végén létrejön) vagy a beavatott halála, amikor újjászületik egy halhatatlan lényben. Jelöli a két alapvető erő misztikus együttműködését, amelyek ellentétes irányba nyilvánulnak meg (az egyik JANG, a másik JIN irányban) a két pólus körül, amelyek a Világ Tojásának (Makrokozmosz) két felében vannak. Egy dupla spirál feleleveníti a középső vonalat is a JANG és a JIN között. Ez a vonal az, amely elválasztja a fekete részt (-) a fehértől (+) a klasszikus JIN-JANG szimbólumban. Ezen a dupla spirálon keresztül felidéződik egy fokozott pontossággal a titokzatos váltakozó ritmusa azon mozgásnak, amely a JANG és a JIN aspektusok váltakozó kiterjedése.
A dupla spirált szimbolizálja: a két mitikus kígyó dupla összetekeredése Merkúr serlegén; a két Nádi, a Pingalá (+, mely a jobb orrlyukhoz társul) és az Idá (-, mely a bal orrlyukhoz társul) összetekeredése az alapvető energetikai csatorna, a Szusumná Nádi (mely az emberi lény tengelye) körül.
Az eddig bemutatott tények azt mutatják, hogy létezik két ellentétes kifinomult, kozmikus energia-áram (Jang és Jin) , melyek ellentétes polaritásúak és egymást kiegyensúlyozva egy hatalmas erőteret szülnek. Tehát az erő állapota a két ellentétes, de egymást kiegészítő energia (Jang és Jin) váltakozásának és egyensúlyának eredménye. A JIN – JANG energiapáros úgy is tekinthető, mint a fejlődést horizontális síkon leíró ábra. Ez az ábra spirál végtelenül kis lépésenként szimbolizálja és megeleveníti állapotaink ébredését, fejlődését és folytonosságát, valamint spirituális beavatásaink fokozatait is (amennyiben tridimenzionális a spirál).
Gilbert Durand A képzelet antropológiai struktúrája című munkájában a következőket írja a spirál által létrehozott komplex jelentőségű jelenségekkel kapcsolatban: A spirál egy állandó vezérmotívum ….. A csiga csavarodott mészvázának szimbólumát egyes matematikai számítások is igazolják; szerintük ez az egyensúly jele a káoszban, az ember rejtélyes rendje minket körülvevő mozgásban. A spirál és főleg a logaritmikus spirál magában hordozza azt a példátlan tulajdonságot, hogy végsőkig növekszik anélkül, hogy az egész alakzat formáját módosítaná és ezáltal ő egy állandóság a formában, az asszimetrikus növekedése ellenére. A híres Arany-számra vonatkozó spekulációk, amely a logaritmikus spirál-alakzat száma, természetes módon kiegészítik a matematikai elmélkedéseket, melyek a spirál jelentőségével foglalkoznak. Mindezen fenti okokból kifolyólag a tengeri vagy a földi csiga házának csavarvonalú alakja egy univerzális jegye az időtlenségnek, a változás hullámzásának alávetett lény állandóságának. A spirál misztériumai megadják a kulcsot az összes forgó mozgású táncok eredetéhez, amelyek között a leghíresebb a török dervisek forgótánca.
A spirál ezen kívül még felidézi az élet dinamikáját, a lelkek mozgását az univerzum teremtésének és kiterjedésének során, a lélek halál utáni utazását olyan utakon, amelyek általában ismeretlenek számára és amelyek végül elvezetik a kötelező kerülők megtétele után az örök élet végső központi forrásához, a Teremtőhöz.
Összefoglaló tábla
| BALRA forgó spirál | JOBBRA forgó spirál |
| JANG spirál- férfi | JIN spirál-női - |
| (+) pozitív | (-) negatív |
| Égi Fényes Fehér | Földi Sötét Fekete |
| Nap- HA | Hold-THA |
| tudás | a tudatlanság következtében fellépő megkötöttséget |
| centripetális hatás,középpont felé közelítő | centrifugális hatás,a középpontból eltávolító |
| egy olyan egysíkú, nyitott görbe, amely az óramutató járásával ellentétes irányba forog, pontosabban mondva tekeredik fel egy fix pont körül | egy olyan egysíkú, nyitott görbe, amelynek forgási iránya vagy tekeredése megegyezik az óramutató forgási irányával és egy fix pont körül forog |
| visszatérés, születés, | visszafejlődés, halál, |
| belégzés-pingalá-jobb orrlyuk | kilégzés – idá – bal orrlyuk |